Vakfolt Podcast

Újabb vészrésszel jelentkezünk, melyben a téma Todd Phillips 2019-es filmje, a Joker, főszerepben Joaquin Phoenixszel. A kibeszélő spoileres, de szólunk előre, mielőtt belemegyünk a cselekménnyel kapcsolatos részletekbe. Milyen kérdéseket vet föl a film, milyen témákat pedzeget? Tekinthetjük szuperhősfilmnek a Jokert? Hogyan akarja a film magát pozicionálni? Milyen problémákat találtunk a kivitelezéssel, és milyen apróságokon sikerül a legjobban fennakadnunk? Mely jelenetek gyakorolták ránk a legnagyobb hatást? Hogy tetszett a címszerepben Joaquin Phoenix? Jó rendező Todd Phillips? Lesz-e folytatás? Mik a film Oscar-esélyei? Ki a legjobb Joker a karaktert eddig eljátszó színészek közül? Linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala és a Facebook-csoportunk A Vakfolt podcast a Twitteren A Vakfolt Patreon-oldala (új!) Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán A Vakfolt a Spotify-on A Vakfolt a YouTube-on A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitter

1953-hoz érkeztünk, már majdnem az évad felénél járunk. A The Band Wagon fontos állomása musical történetét áttekintő sorozatunknak, hisz utoljára találkozunk Arthur Freeddel, Fred Astaire-rel és Vincente Minellivel is, három olyan névvel, akik Hollywood hőskorában meghatározták a zenés-táncos filmeket. A Singin' in the Rain után ismét olyan történettel van dolgunk, amely a showbizniszre reflektál, sőt, a metaszintű utalások ezúttal még mélyebbre hatolnak. Hány utalást sikerült megértenünk a kikacsintások tömkelegéből? Nemcsak a történet, a zeneválasztás is hasonló, ugyanis ismételten szinte csak feldolgozásokat hallhatunk a filmben. Ezúttal mennyire sikerült épkézláb cselekményt farigcsálni a dalok köré? Vannak-e olyan izgalmasak a szereplők, mint Gene Kelly és alkotótársai a múlt heti filmben? Hogy teljesít az idősebb, Ginger Rogers-telenített Fred Astaire? Hiteles a románc közte és a sokkal fiatalabb Cyd Charisse között? Működik a Top Hatből kölcsönzött dinamika a páros közt? Linkek A Vakfolt podcast Face

A Gene Kelly-adástrilógia megkoronázásaképpen eljött az ideje, hogy megnézzük a Singin' in the Rain, vagyis az Ének az esőben című filmet. Kelly újra összeállt a rendezőtársával, Stanley Donennel, akivel az On the Townt készítették. Az An American in Parishoz hasonlóan kerített maga mellé egy üdvöskét táncpartnernek, aki ezúttal Debbie Reynolds lett (akiről mellesleg a Postcards from the Edge-adásunkban beszélgettünk). A filmről visszatérő vendégünk, a Filmtett, a Filmtekercs és többek közt a Recorder szerzője, Rácz Viktória társaságában beszélgettünk. A múlt heti An American in Paris után ismét egy jukebox musicallel van dolgunk. Ezúttal azonban nem egy zeneszerző egy darabjának a feldolgozását hallhatjuk, hanem a producer Arthur Freed nevéhez fűződő dalok egyvelegét. Mennyire áll össze kerek történetté a változatos zeneművekre felfűzött cselekmény? Hogy működik Gene Kelly és Debbie Reynolds karakterének a románca? Kinek melyik a kedvenc dala a filmből? Beszélünk a mellékszereplőkről is, hisz Jean Hagen alak

Még bírjuk szusszal a musicaleket, és Gene Kellyvel sem tudunk leállni: megnéztük az egyik együttműködését a korának egyik legjelentősebb musicalrendezősjével, Vincente Minellivel. Mindkettőjükkel találkoztunk már külön-külön (Minelli a Meet Me in St. Louis rendezője, Gene Kelly pedig az On the Town főszereplője volt ezelőtt), ideje volt az MGM-istálló két ászát együtt is szemügyre venni. Az An American in Paris (Egy amerikai Párizsban) című filmről Gócza Gina társaságában beszéltünk. Ezzel a filmmel először találkozunk az évadban a "jukebox musical" alműfajával, hisz az összes betétdal szerzője George Gerschwin. Hogy működik a történet, amelyet utólagosan írtak a már kész zeneműre? Hogyan használja ki az európai helyszínt Minelli musicalje? Gene Kelly ezúttal sokkal hangsúlyosabb főszerepet kap, mint a matrózos musicalben; el tudja vinni a vállán a filmet egymaga? Megragadjuk az alkalmat, hogy Kelly tenyeres-talpasabb vonzerejét összehasonlítsuk Fred Astaire elegáns modorával. Mit tudunk elmondani a film töb

Musical évad nem múlhat el Gene Kelly nélkül. Ezt olyannyira komolyan vettük, hogy összesen négy filmet válogattunk be a műsorrendünkbe Gene Kellytől, amelyek közül az első az 1949-es On the Town. A filmben először rendezett együtt a Singin' in the Raint sikerre vivő Stanley Donen-Gene Kelly páros, a főszerepekben pedig Gene Kelly mellett a korszak énekes nagyágyúját, Frank Sinatrát láthatjuk. Az adásban újra vendégül láttuk Gyöngyösi Lillát, a Prae.hu, a Filmtekercs, és a Filmtett szerzőjét. Megvizsgáljuk, 1949-ben hol tartott a mainstream musical: kik voltak az MGM stúdió sztárrendezői, és milyen munkakapcsolat előzte meg Stanley Donen és Gene Kelly első közös rendezését? Hogyan lehet összehasonlítani az ő stílusukat Vincente Minelli képi világával? És hogyan lehet meghatározni Gene Kelly táncstílusát a korábban látott Fred Astaire eleganciájához képest? Beszélünk az On the Town előzményeiről is, hiszen nem ez az első matrózos produkció, amelyben Sinatra és Kelly együtt dalolnak. A női főszereplők sem marad

A musical évad harmadik filmjéhez érkeztünk. A Meet Me in St. Louis egyből 1944-be röpít bennünket, azaz majdnem tíz évet teszünk meg a legutóbbi Top Hat után. A musical műfaja mára kiforrott, a népszerűsége pedig a csúcson jár. Olyan nevek dominálják a zsánert, mint Judy Garland, aki a heti filmünk főszereplője, illetve Vincente Minelli, aki pedig a rendezője. Az adásban vendégünk volt Gyöngyösi Lilla, akinek írásaival találkozhattok a Prae.hu-n, a Filmtekercsen, illetve a Filmtetten is. A negyvenes évekre a musical műfaja egészen új szintet ért el. Szemben a Top Hattel és a Footlight Parade-del, ebben a filmben a szereplőink nem hivatásos előadóművészek, mégis spontán dalra fakadnak. Hogyan kezeli a cselekménybe épített dalokat a történet? Áttekintjük a főszereplő, Judy Garland élettörténetét is, gyerekkori szerepeitől kezdve, amelyek közül mi is láttuk a nyáron az Óz, a csodák csodáját. Mi Judy Garland vonzereje, amely több generáció sztárjává tette őt? Mitől tragikus a karrierje, és hogyan hatott ez a Mee

Folytatódik a musical évad, és máris eljutottunk a műfaj egyik legendás párosához. A Top Hat című 1935-ös zenés-táncos film főszereplői Ginger Rogers és Fred Astaire. Ginger Rogers és Fred Astaire tíz filmet készítettek együtt, ezek döntő többsége a harmincas évekre esik. Párosuk újradefiniálta a musical műfaját és magasra tette a lécet a rivális stúdiók produkciói számára egyaránt. Az együttműködésük közepéről ragadtuk ki a Top Hatet, az RKO stúdió legjövedelmezőbb filmjét az 1930-as évtizedből. Mitől működik Rogers és Astaire alkímiája? Milyen főszereplő Fred Astaire a múlt héten látott James Cagney-hez képest? Van-e hozzájuk mérhető táncpartnerség a film történetében? Hogyan alakultak ki együtt a zenei jazz standardek a musical műfajával? A zenére tett hatásuk és a tánctudásuk mellett beszélünk Rogers és Astaire divatot meghatározó öltözködéséről is. Milyen magyar vonatkozásai vannak a filmnek? Lehet La La Land-említés nélkül musicalről podcast-epizódot készíteni? Linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala 

Elkezdődött szeptember, és ezzel a Vakfolt podcast nyolcadik évadja is. Idén ősszel musicalekkel, illetve zenés-táncos filmekkel fogunk foglalkozni. Péter gyakorlatilag teljesen tájékozatlan a műfajban, András pedig az utóbbi években kezdett pótolni komoly alapműveket. Kitaláltuk, hogy mi sem tökéletesebb alkalom arra, hogy kicsit bepótoljuk a hiányosságainkat ezen a téren, mint hogy egy egész évadot szenteljünk neki a Vakfoltból. Szteppcipőket, felhúzni, hangszálakat beénekelni, kezdődik a musical-évad! Első alkalommal az 1933-as Footlight Parade című filmmel foglalkozunk, amelyben James Cagney először mutatta meg a mozinézők számára a tánctudását. Koreográfusa Busby Berkeley volt, aki mindmáig hivatkozási alap a nagyszabású táncjelenetek terén. Az adás elején végigszáguldunk a musical, mint filmes műfaj történetén nagy vonalakban. Elhelyezzük a történetben Busby Berkeley-t, illetve a filmet gyártó Warner Bros. stúdió szerepét. Zenés filmről lévén szó, utánanézünk a zeneszerzőknek is, akiknek a fülbemászó da

Legújabb különkiadásunkban Quentin Tarantino kilencedik filmjéről beszélünk, a Once Upon a Time... in Hollywood (Volt egyszer egy Hollywood) című bombasikerről. A kibeszélő spoileres, nehogy nekiálljatok, mielőtt a filmet láttátok volna! Mik a film témái, mi köti össze Rick Dalton és Cliff Booth, valamint Sharon Tate történetszálát? Mi ihlette meg Sharon Tate tragédiájában Tarantinót? Mi a jelentősége még, hogy a film 1969-ben játszódik? Beszélünk a hollywoodi filmipar dinoszauruszairól és üdvöskéiről, illetve arról, hogy mit gondol a rendező az úgynevezett "Old Hollywoodról" és a "New Hollywoodról". Kibeszéljük a három főszereplő alakítását, melyikük alakított jobbat a filmben, Leonardo DiCaprio vagy Brad Pitt? Mi a helyzet Margot Robbie-val? Elégedettek voltunk a szerepével? Ha már itt tartunk, szóba jönnek a filmmel kapcsolatos ellentmondások is. Kitérünk Tarantino kézjegyeire: mi van azokkal a legendás dialógusokkal és dalbetétekkel? Végezetül beszélünk a film Oscar-esélyeiről. Linkek A Vakfolt podcast F

A Vakfolt versus idei évadjára talán minden idők legnagyobb rendezői duplázásával tesszük fel a koronát. Igaz, Victor Fleming nem egyes-egyedül dirigált a Gone with the Wind (Elfújta a szél) és a The Wizard of Oz (Óz, a csodák csodája) forgatásain, de ő volt az egyetlen rendező, akit mind a két 1939-ben megjelent film stáblistáján láthattak a nézők. A filmek elkészítésének különös körülményeiről és sok minden másról beszélgetett velünk, Lepp Tünde a Popkult, csajok, satöbbi podcastból. Hogy került kapcsolatba mindkét filmmel Hollywood hőskorának legendás rendezője, George Cukor? Hogyhogy Victor Fleming kapta mindkét film rendezői kreditjét? Mindkét alkotás mindmáig legendás, de ki mikor látta őket először? Mennyire működhet a mai kisgyerekeknek az Óz, a csodák csodája? Mennyire relevánsak ma az Elfújta a szél témái? Beszélünk az Óz és az Elfújta a szél szereposztásáról egyaránt (ki a kedvencünk Dorothy útitársai közül? Jó-e az összhang Vivien Leigh és Clark Gable közt?), na és persze Fleming rendezői erőssége

Denis Villeneuve minden bizonnyal a kortárs auteur, vagy vizionáriusnak kikiáltott filmrendezők egyik legfrissebbike. Művészfilmesnek túl agyas, mainstream filmesnek túl elvont. Ezen a határmezsgyén egyensúlyozik a két 2013-as filmje: az előbbi, az Enemy a függetlenfilmek határait feszegeti a vizuális effektusaival, az utóbbi, a Prisoners a stúdiófilmek nézőinek türelmét teszi próbára a komótos tempójával. Az adásunkhoz Török Dénest hívtuk vendégül, aki az Artur zenekarral a Vakfolt podcast (nem a versus!) összes eddigi főcímzenéjében részt vett, és korábban hallhattátok a PJ Harvey adásunkban zenéről beszélni. Adásunkban két rejtélyes, fordulatos filmet taglalunk, óriási spoilerekkel! Hol helyezkedik el ez a két produkció a kanadai független filmesként indult, azóta blockbustereket szállító rendező karrierjében? Kiket nevez meg ihletőforrásaként a két film kapcsán? És mitől ilyen népszerűek Villeneuve filmjei? Mik a felszíni és a mélyebb hasonlóságok az Enemy és a Prisoners közt, és milyen átivelő gondolatok

A jelenleg is alkotó rendezők közül az egyik legtermékenyebb minden bizonnyal Steven Soderbergh. 2000-es teljesítményét azonban valószínűleg már sosem fogja felülmúlni. Abban az évben ugyanis két olyan filmje is megjelent gyors egymásutánban, amelyek aztán a rá következő Oscar-díjátadón több kategóriában is egymással versengtek. Ezek közül az első a Julia Roberts főszereplésével készült Erin Brockovich, a második pedig az összes hollywoodi sztár főszereplésével készült Traffic. Az adáshoz újra vendégül hívtuk Fegát, azaz Földi Gábort, akivel legutóbb Steven Soderbergh első rendezéséről, a Sex, Lies and Videotape-ről beszélgettünk. A spielberges epizódunk óta nem volt két ennyire különböző hangvételű film a Vakfolt versusban. Mégis, milyen tematikai hasonlóságokat lehet felfedezni Soderbergh két rendezésében? Lehet átfogóbb párhuzamokat találni az életművében ezen a két filmen keresztül? Megnézzük azt is, mi történt vele a Szex, hazugság, videók után, hogy ennél a két filmnél kötött ki, és természetesen most s

Alfred Hitchcock minden idők egyik legtermékenyebb rendezője, nem egyszer sikerült egy éven belül két mozival is előállnia. Nincs azonban még egy olyan éve, mint az 1954-es, amikor két akkora klasszikust hozott egyszerre tető alá, mint a Dial M for Murder (Gyilkosság telefonhívásra) és a Rear Window (Hátsó ablak). Mindkét filmben Grace Kelly játssza a női főszerepet. A Dial M for Murder a maga idejében nem volt sikeres, ma viszont Hitchcock legtöbbet méltatott filmjei között szerepel. A Rear Window ellenben már a bemutatásakor is kassza- és kritikai sikert könyvelhetett el. Ráadásul az előbbit Alfred Hitchcock a szülőhazájában forgatta, utóbbit pedig Amerikában, így a stáb jelentős része is lecserélődött. Azért rengeteg a hasonlóság is, hisz mindkét film lényegében egy helyszínen játszódik. Melyiket milyen vizuális történetmesélési trükkökkel dobja fel a legendás krimirendező? Melyik történet mesélteti jobban magát a filmvásznon? Melyik film Grace Kellyje érdekesebb? És melyik férfi főszereplő lopja be magát

Preston Sturges az 1940-es évek legendás komédiarendezője és -írója. A legjobb éve 1941 volt, amikor két mesterműve jelent meg egymás után: először a The Lady Eve februárban, majd év végén a Sullivan's Travels (Sullivan utazásai). Előbbiben Barbara Stanwyck és Henry Fonda romantikázik, utóbbiban Joel McCrea és Victoria Lake. A The Lady Eve szélhámosos screwball comedyje kapcsán rögtön exhumáljuk vakfoltos emlékeinket, és összehasonlítjuk a látottakat a Gentlemen Prefer Blondesszal, a His Girl Fridayjel, de még a közelmúltbeli Griftersszel és a Titanickal is találunk párhuzamokat. Hogyan feszegeti az öncenzúrázó Hays Code határait Preston Sturges? Mitől izgalmas főszereplő Barbara Stanwyck? Mennyire hihető a karizmatikus Henry Fonda a film balekjaként? A Sullivan's Travels szerelmespárját rögtön össze is mérjük a The Lady Eve-ével, és ennél a filmnél is találunk remek párhuzamokat korábbi vakfolttal, hiszen Sturges könnyed humorú Hollywood-szatírája Altman The Playerjét idézi fel bennünk. Mik a közös vonások a

A Vakfolt versus című spinoff-podcastunk harmadik évadja veszi kezdetét a héten. Ebben a szezonban nem ikerfilmek és nem is remake-ek a témáink, hanem olyan filmpárosokat tekintünk meg, amelyeket a rendezőjük egyazon naptári évben készített. Vissza fogunk menni egészen Hollywood hőskoráig, de közelmúltbeli duplázásáokra egyaránt sort kerítünk majd. Első alkalommal az egyik legszorgosabb rendezővel foglalkozunk: Steven Spielberg számtalanszor készített már két sikeres filmet egy évben, mi most a 2002-es Minority Report (Különvélemény) és a Catch Me If You Can (Kapj el, ha tudsz!) című alkotásait vetettük össze. A megmérettetésben segítségünkre volt vendégünk, a Brandon Hackett néven alkotó sci-fi szerző, Markovics Botond. Általános áttekintéssel kezdjük az adást: mik a közös jellemzői Spielberg duplázásainak? Miben hasonlít mondjuk a The Post-Ready Player One páros a Catch Me If You Can-Minority Report kettősére. Hol tartottak ekkor karrierjeinkben a filmek főszereplői, Tom Cruise és Leonardo DiCaprio? Hogy ke

Elérkeztünk a hetedik évadunk fináléjához. Ezen a héten egy olyan alkotást beszéltünk meg, amelyet ti, a hallgatóink ajánlottatok a figyelmünkbe. Tarr Béla Kárhozat című, 1987-es filmjét néztük meg, köszönjük mindenkinek, aki szavazott! Hogyan kezd neki két avatatlan néző egy Tarr Béla-filmnek? Milyen előismeretekkel, milyen előítéletekkel vágtunk bele ebbe az adába, és mi sült ki belőle a végén? Mik igazak a legendás rendező filmjeit övező közhiedelmekből? Beszélünk alkotótársairól, Hranitzky Ágnesről, Víg Mihályról és természetesen Krasznahorkai Lászlóról. Mivel szippantja be a nézőit Tarr "slow cinema" módszere? Hogyan teremtenek atmoszférát, és mit mesélnek a kameramozgásai? Baj-e, ha egy film annyira lassú, hogy időnként le is dobja a nézőjét? Hogy lehet mértéktelen alázat és áhitat nélkül beszélni Tarr Béláról? Hallgassátok meg, hogy apró lépéseink egy nehezen megmászható kulturális hegy első emelkedőjén hogyan sikerülnek. Az adás végén visszatekintünk az évadunkra, számot vetünk, reflektálunk. A Kárhoz

Az 1993-as évet egyetlen személy dominálta, Steven Spielberg, akinek két filmje is versengett az Oscar-szobrocskákért. Mi viszont egy másik rendező mesterművét vettük elő, amely három díjat is érdemelt a kiélezett versenyben. Jane Campion The Piano (A zongoralecke) című filmje a Jurassic Park és a Schindler listája díjesője mellett a színésznői kategóriákat tarolta le Holly Hunter és Anna Paquin alakításával, valamint az író-rendezőnő forgatókönyvét is jutalmazta az Akadémia. Évadunk méltó megkoronázásának bizonyult a The Piano. Hosszasan ecseteljük is, miért szerettünk bele Jane Campion atmoszférateremtő képeibe, miért hengerelt le bennünket a két színésznő játéka. Nem szabad elfeledkeznünk a férfi mellékszereplőkről sem, hisz mind Sam Neill, mind Harvey Keitel kiveszik a részüket abból, hogy rabul ejtsen bennünket ez a film. Hogy lesz egy szűkre szabott kosztümös dráma ennyire erotikus? Hogyan teszi a néma főszereplőnő introspektív történetét expresszívvé Jane Campion történetmesélése? Mit ragad meg az érze

1992-höz értünk, és ebből az évből, ha nem is a legtöbb Oscar-díjat nyert filmet, de mindenképpen a legtöbb Oscar-díjast felvonultató filmet néztük meg. Robert Altman The Player (A játékos) című alkotása egyszerre játék a zsánerekkel és görbe tükör Hollywood számára. Tim Robbins törtető filmproducert alakít, Whoopi Goldberg ravasz nyomozót, szinte mindenki más pedig saját magát. Az adáshoz vendéget is hívtunk, aki nem más, mint a Filmklub Podcast házigazdája, Varga Feri. Megnézzük, hol helyezkedik el az expanzív Altman-életműben az 1992-es darab, és a karrierje különböző szakaszaiban is megpróbálunk összefüggéseket keresni. A rendezői kézjegyei mellett az írói képességeiről is szót kell ejtenünk, amely kapcsán kiderül, hogyan építgette a saját legendáját Robert Altman. A milliónyi világsztár cameójával tarkított történet kapcsán muszáj beszélnünk arról is, miért hálásak Robert Altman filmjeinek szerepei. A The Player zsánert meghazudtoló megoldásaival pedig megpróbáljuk lerántani a leplet arról, mit is akar m

Spoileres kibeszélőben szentelünk közel három órát az Avengers: Endgame (Bosszúállók: Végjáték) című filmnek. Különleges vendégünk Kati, Péter felesége. Huszonkét filmből álló ciklus betetőzése a Russo testvérek filmje, de melyik karakterívek működtek a legjobban az idők során? Mennyire lett koherens ez a hibrid szerializált történetmesélés? Hogy működtek az érzelmi momentumok a filmben? Utólagosan felülértékelheti ez a befejezés a korábbi, kívánnivalókat maguk után hagyó installációkat? Meddig tart az üres fanservice, és hol kezdődik a kiérdemelt, kielégítő érzelmi momentum? Beszélünk az MCU lehetséges jövőjéről, a Disney mindent bekebelező természetéről, valamint az Endgame Oscar-esélyeiről. Végül megtesszük tétjeinket: mely filmek fogják uralmi az amerikai box office-t idén nyáron? Beszálltunk a Slashfilm játékába, a Summer Movie Wagerbe, amelyben az Endgame-mel kezdődően szeptember első hétvégéjéig bemutatott filmek közül állítunk top 10-et a bevételi rangsorban. Ti is csatlakozzatok a játékhoz, és az év

John Singleton amerikai filmrendező 2019 április 29-én hunyt el, 51 évesen. 1991-es debütáló filmje, a Boyz n the Hood (Fekete vidék) régóta a látóterünkben volt, de folyton halogattuk a megtekintését. Most, hogy az évadunk is elérkezett 1991-be, úgy döntöttünk, megnézzük a Los Angeles-i fekete közösség mindennapjairól szóló darabot, hogy megemlékezzünk John Singletonról. A Boyz n the Hood premierjét ováció fogadta Cannes-ban, és két Oscar-jelölést érdemelt John Singleton számára. 24 évesen ezzel a legfiatalabb és egyben az első fekete bőrű filmes volt, akit legjobb rendezői Oscarra jelöltek. Munkásságáról, a mentori szerepéről rengeteget beszélünk az adásban, amely kapcsán szóba kerül ennek a filmnek a szereposztása is: Laurence Fishburne és Angela Basset veteránjai mellett először láthatták a nézők a mozivásznon Ice Cube-ot, továbbá olyan későbbi Oscar-díjas színészeket castingolt Singleton, mint Cuba Gooding, Jr. és Regina King. De meddig terjed a zöldfülű rendező tehetsége az ügyes színészválogatáson túl?