Filmklub Podcast

“Leblokkoló, eltűnő, önkiradírozó, tehetetlen, sodródó, mindent elegendő, sokat síró, padlón fetrengő, heteket végigpassziánszozó ember vagyok” - meséli magáról Kemény Lili a Filmklub podcast legújabb adásában.  Lili 18 éves volt, amikor az első verseskövetét (Madaram) megjelentette a Magvető. Aztán tíz évnyi alkotói válság jött, konkrétan nem tudott írni semmit. Ebben az időszakban elvégezte a rendezőszakot a Színművészetin, forgatott pár kisfilmet, de egyiket sem fejezte be, és Sipos Balázzsal együtt lefordította David Foster Wallace 1114 oldalas könyvét, a Végtelen tréfát. Utána három és fél év alatt írta meg a Nem című önéletrajzi regényét. “Az van a könyvben, amit 30 év alatt érdekesnek találtam” - mondja Lili a Nemről, amiben írt a családjáról, a szerelmeiről, a baráti kapcsolatairól, az írói válságáról, a műfordítás nehézségeiről, a filmrendezői próbálkozásairól, az egyetemfoglalásról, de kiderül belőle az is, hogy milyen volt itt élni Magyarországon a kétezres évektől. A könyv a su/cure-sale kiadónál